Erre végképp nem számítottam!!



Épp a szokásos vonatutamon tartottam hazafelé. A szerelvény lassan közeledett az állomáshoz. Mindenki türelmetlenül várta, hogy végre leszállhasson és hazamehessen. 

Az utasok között kiszúrtam egy férfit, aki feszültnek tűnt és egyfolytában az ablakon tekintgetett ki. Megpróbáltam szóba elegyedni vele és miután ez sikerült, egy hihetetlen titkot osztott meg velem: 
Elmesélte, hogy fiatalon elszökött otthonról, nem jött ki a szüleivel, folyton csak ellentmondott nekik. Az új barátaival mindent olyan rossz dolgot kipróbált, amit ezerszer hallott otthon hogy nem szabad mert bajba fog kerülni miatta. 
Ez hamar be is következett, mert egyik pillanatról a másikra börtönben találta magát. Ott aztán volt ideje elgondolkodnia tettén, és nagyon megbánta addigi életét. 

Elmondta azt is, hogy éppen ma szabadult. Nincs hová mennie, így írt a szüleinek egy levelet, amiben arra kéri őket, hogy bocsássanak meg neki és fogadják vissza őt a szülői házba. Azt is elfogadja, ha úgy döntetnek, hogy nem tudnak neki megbocsátani és látni sem akarják és hogy a délutáni vonattal fog érkezni a mai napon. 

Arra kérte őket, hogy ha készek visszafogadni, kössenek a kert végén álló diófa ágára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat. Ha nem lesz a kendő a fán, akkor szó nélkül tovább utazik és soha többé nem zavarja őket. Ahogy a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiatal férfin láthatóan egyre nagyobb volt a feszültség. 

Majd a utolsó pillanatban arra kért meg engem könnyes szemekkel, hogy nézzem meg ott van-e a fán a fehér kendő. A kanyarban ekkor már feltűnt a vén diófa. 

Bevallom férfiasan a látványtól én is könnyes szemekkel kiáltottam fel - A fa tele van kendőkkel, lepedőkkel! Fantasztikus látvány volt. Egyértelmű volt a jelzés a szülői házból. 

Ezt a pillanatot sosem fogom elfeledni. Elképesztő, hogy mire képes a szülői megbocsátás ereje! Hatalmas élménnyel lettem gazdagabb. 

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!